Állásfoglalás a Magyar Pszichológus Kamaráról szóló törvénytervezetről

A Tréning Kerekasztal Egyesület (www.treningkerekasztal.hu) a magyar tréning- és szervezetfejlesztő, tanácsadási és coaching-piac (együtt: tréningpiac) meghatározó szereplőinek szervezete, akik a tréningpiac 25-30%-át fedik le. Az alakulásunk és működésünk mögötti mozgatórugókat az Etikai Kódexünkben rögzítettük még 1998-ban, amit azóta többször, legutóbb 2016-ban tekintetünk át.

Azt látjuk, ezek egybecsengenek az MPK-t alapító törvény szándékaival:

  1. A jogszerű működés biztosítása - megvédeni a piacot és az állampolgárokat a visszaélésektől, a károsan ható, szakszerűtlen, felelőtlen beavatkozásoktól
  2. A fekete, ill. szürkegazdaság visszaszorítása, ami a korrupció elítélését is magába foglalja
  3. A szakma „brand”-jének megőrzése.

Ezért az MPK piactisztító erejét megalapozó törvény szándékait mi is támogatjuk. A törvény zökkenőmentes elfogadtatása és alkalmazása érdekében azt javasoljuk, hogy a szövegét hozzuk összhangba a törvényhozó (általunk érzékelt) szándékaival, mivel jelen formájában súlyos félreértelmezésekre ad teret:

  1. A törvénytervezet általános indoklása szerint „A pszichológia tudománya a lelki egészség megőrzését, a lelki problémák gyógyítását hivatott szolgálni…
  2. A törvény szövege ehhez képest így fogalmaz (kiemelés a részünkről): "3.§ (1) A törvény alkalmazása tekintetében pszichológusi tevékenység az emberi magatartás és mentális állapot felmérésének és kezelésének minden területe, az ehhez kapcsolódó alapdiszciplináris ismeretek és eljárások alkalmazása, valamint az adatok feldolgozása, értelmezése és őrzése a szakmai és szakmaetikai szabályok alapján a 3. mellékletben meghatározott kompetenciák szerint."

Ugyan a törvénytervezet részletes indoklása utal rá, hogy ez a bekezdés szándéka szerint „egy általános meghatározását rögzíti a pszichológusi tevékenységnek”, a 2. § (1) bekezdéssel együtt olvasva mégis rögzítené a törvénytervezet hatókörét. Ebben a formájában azonban a hatálya alá von olyan, széles társadalmi csoportokat is, mint pl.:

  • A tréning, szervezetfejlesztés és coach szakma képviselői
  • Humánerőforrás-gazdálkodással (toborzás, kiválasztás, készségfejlesztés, teljesítmény-értékelés stb.) foglalkozó munkatársak és szakmák;
  • Piackutatók, Marketing- és PR szakemberek, akik ugyanezt teszik, csak nem egyes emberekre, hanem csoportokra vonatkoztatva;

Álláspontunk szerint nem tehetünk egyenlőségjelet a lelki és mentálhigiénés problémák kezelése és az egészséges emberek továbbfejlesztése közé. Míg előbbi a pszichológusok, pszichiáterek és gyógypedagógusok terepe kell, hogy legyen tisztán, utóbbi területen egyéb végzettségű szakemberek is hitelesen tevékenykednek évtizedek óta. E szakemberek nem feltétlenül pszichológusok, ahogyan önmagában a pszichológusi végzettség sem adja meg az e szakmák végzéséhez szükséges jogosítványokat.

Mondjuk ezt amellett, hogy a Tréning Kerekasztal cégeiben a többi iparághoz képest felül reprezentált a pszichológusok száma, és büszkék vagyunk arra, hogy mind munkatársaink, mind vezetőink, tulajdonosaink között nagyon sok pszichológus tevékenykedik.

A tiszta piaci helyzet elősegítése érdekben azt javasoljuk, a szövegből iktassuk ki a célidegen, jogalkalmazásnak teret adó megfogalmazásokat. Ne lehessen összemosni a lelki betegségek pszichológiai kezelését a tanító-fejlesztő-tanácsadó diszciplínákkal! Ennek a következményei ugyanis majdhogynem beláthatatlanok lennének.

Ezek a piacok a szabad verseny szellemében működnek kezdetük óta (Nemzetközi viszonylatban 50 éve, Magyarországon 30 éve), ahol egészséges konkurenciaharc a meghatározó, hiszen alapvetően kínálati piacról beszélünk. A profit vagy non-profit vállalatok, vagy az államigazgatási szféra szervezetei komoly kiválasztási folyamatokon keresztül választanak maguknak beszállítót, melyek segítségével találják meg a nekik megfelelő partnert. Ezen folyamatok során akár meg is határozhatják a beszállítójuk végzettségét, tapasztalatát, a kiválasztási eljárás során pedig megbizonyosodnak rátermettségéről, és arról, hogy illik –e az ő szervezetükbe. Ennek a folyamatnak az egyoldalú törvényi korlátozása a piaci szabad verseny nem indokolható korlátozása, melyre semmilyen országban nem találunk példát.

Néhány példa a saját szakmánkból arra, mi történne, ha csak pszichológusi végzettséggel felvértezve űzhetnénk azt:

 

  1. Ügyfeleink képzett döntéshozói megválogatják, kivel dolgoztatnak. Nem kiszolgáltatott, tájékozatlan betegek szerződnek velünk, akiket a törvénytervezet védeni kíván! A tréning piac leggyakoribb témái, a vezetői, értékesítési, kommunikációs, együttműködési és változás-kezelési készségek fejlesztése. Ezek nem mentálhigiénés problémák! A törvénytervezet indoklása sem állítja, hogy e kompetenciákat a pszichológus végzettségűek sikeresebben fejlesztenék, mint akik nem bírnak ilyennel. Nem is állíthatja, hiszen nem áll rendelkezésre ennek alátámasztására szolgáló adat. Ezért a törvénytervezet jelenlegi szövegezése súlyos versenyjogi aggályokat is felvet.
  2. Multinacionális nagyvállalatok egyre gyakrabban egységes módszertannal kívánják fejleszteni munkatársaikat, központi döntés és finanszírozás mellett. Ehhez szerződnek az anyavállalatainkkal ill. licenszadóinkkal, a mi feladatunk pedig a hazai leánycég fejlesztése e licensz alapján. Más esetekben az anyacégek nemzetközi akkreditációt (pl. International Coach Federation) írnak elő az alkalmazható tanácsadók tekintetében. A törvénytervezet jelen állapotában az a helyzet állhat elő, hogy egy nagyvállalat a világon mindenütt végigviheti az adott humánerőforrás-fejlesztő projektet, csak Magyarországon nem, amennyiben az akkreditált tréner nem pszichológus is egyben. Mivel a sikeres nagyvállalatok stratégiájának központi része az egységes humánerőforrás-kezelés, ez visszatarthatja a nagyvállalati működő tőke beáramlását hazánkba. Az ittlévő leányvállalatok pedig kimaradnak ezen fejlesztésekből.
  3. Ügyfeleink (itt és külföldön) azért alkalmaznak bennünket, hogy javítsuk versenyképességüket.
    A törvénytervezet jelen szövegezése lényegében eltörölhetné a versenyképességet javító tanácsadást és tréningeket, hiszen egy szervezetfejlesztési programhoz, vezetői vagy kommunikációs kompetencia fejlesztéséhez az ügyfeleink sokszor inkább a szakmai tapasztalatot, vagy a gazdasági végzettségeket részesítik előnyben. Ez közvetlenül és hosszú távon hatna ki az ország GDP-termelő képességére.
  4. Mindhárom fenti tétel egyben azt is jelenti, hogy - miközben a törvény kifejezett célja az ügyfelek érdekeinek védelme -, az ügyfelek szabad tanácsadó-választásra vonatkozó jogos igényei súlyosan sérülnének. Ezen ügyfelek nagy része hazánk legnagyobb adófizetői, s egyben a legnagyobb érdekérvényesítő erővel rendelkező vállalatok.

Összességében úgy látjuk, hogy a törvénytervezet indoklásában sehol nem szerepel teljes, nemzetközileg elismert szakmák tömeges ellehetetlenítésének szándéka, ahogyan az (elsősorban vállalati) ügyfelek alapvető jogainak, érdekeinek megsértése sem lehet cél. A jelen formában történő bevezetés potenciális negatív jogi, gazdasági és társadalmi kihatásai sokszorosan túlmutatnak az eredeti problémakör kezelésén: a pszichológusi szolgáltatásokat igénybe vevő piac megtisztításán, s a beteg, kiszolgáltatott, könnyen manipulálható állampolgárok érdekeinek védelmén.

A kifejezetten az állami támogatásból megvalósuló tréning tevékenység magyarországi szabályozását pedig a Felnőttképzési Törvény szabályozza, mely az egyes programok megvalósításának feltételeként pontosan meghatározott alapképzettség definiálását írja elő. Ezt a programok döntő többsége felsőfokú végzettségként határozza meg. Ezért úgy gondoljuk, hogy a törvénytervezet tervezet ellentmond a Felnőttképzési Törvényben foglaltakkal is, és beláthatatlan adminisztratív terheléssel sújtaná az Európai Uniós finanszírozási képzési programokat.

Ez az ellentmondás, – meglátásunk szerint – a felesleges hátrányos következmények elkerülése érdekében, egyszerűen feloldható.